Te: Szoktál zenét hallgatni?
Ő: Igen.
(… Kínos csend …)

Te: Neked sok hobbid van?
Ő: Nem igazán.
(… Kínos csend …)

Az ilyen párbeszédek igen kellemetlenek tudnak lenni, pedig el lehetne kerülni őket. Hogyan? Olvass figyelmesen!

1. Nyílt kérdéseket tegyél fel eldöntendő kérdések helyett

Vannak zárt és nyílt kérdések. Mit is jelent ez? A zárt kérdések azok, melyekre igen/nem válasz adható, a nyílt kérdések pedig, melyekre jellegükből adódóan nem lehet ilyen egyszerűen válaszolni. Tehát eldöntendő és kifejtendő kategória. Szinte minden kérdést fel lehet tenni mindkét féle módon, tehát ha kérdezel valamit egy nőtől, figyelj oda rá, hogy mindig kifejtést igénylő kérdéseket tegyél fel neki!

Eldöntendő kérdés: – Szoktál klasszikus zenét hallgatni? (Válasz: Igen/Nem)

Ugyanez nyílt kérdésként: – Mit gondolsz a klasszikus zenéről? (Válasz: Szerintem jó, mert… blablabla…)

A nők alapvetően szeretnek sokat beszélni, és ha nem vezeted őket direkt egy egyszerű válaszhoz (igen / nem), akkor részletesen ki fogják fejteni álláspontjukat, és beszélni fognak hozzád. Ezzel pedig máris elkerülted a kínos csendet.

A kifejtős kérdésnek vannak még előnyei. Ezzel azt jelezheted a lánynak, hogy érdekel a részletes véleménye az adott témáról, másrészt a rá adott hosszabb válaszban biztos találsz majd valami olyan pontot, amire később rákérdezhetsz, tovább folytatva a beszélgetést. És így sokkal gördülékenyebb lesz az egész társalgás.

2. Aktívan hallgass

Ki kell használnod, hogy a nők szeretnek beszélni. Viszont vigyázz, ha úgy érzi a lány, hogy nem érdekel Téged igazán a mondanivalója, akkor ő is el fog hallgatni. És ha valami olyan dologról mesél neked épp álmaid nője, ami igazán érdekel téged, de te csak hallgatod őt, némán ülsz vele szemben, akkor bizony hamar azt fogja hinni, hogy nem érdekel, amit mond neked és természetesen elhallgat.

Ki kell mutatnod, hogy érdekel, amiről beszél, és mindig vissza kell jelezned neki, hogy figyelsz rá, várod a folytatást. Néha meg kell, hogy szólalj, mintegy visszajelzésként, pl. “Aha”, “Dejó, ez nagyon érdekes”, “Szerintem is!”, “Aztán hogy volt?”, “Csak nem?” meg ilyenek. Bólogass közben, és ne csak ülj ott és nézd őt bambán!

Ha már ezt a két módszert megragadod, sokkal egyszerűbb és gördülékenyebb lesz, akár már az első beszélgetés a kiszemelt lánnyal.

Az NLP (Neurolingvisztikus Programozás) második betűje, az „L” a nyelvre utal. Az NLP megalkotói John Grinder (nyelvészprofesszor) és Richard Bandler különös dolgokat figyelt meg három kiváló terapeuta (Virginia Satir, Milton Ericson, Fritz Perls) nyelvhasználatában.

Bármilyen bonyolult is a nyelv, anyanyelvünket valamennyien különösebb nehézség nélkül, természetes módon sajátítjuk el és tudattalanul használjuk. Beszéd közben főként a tartalomra figyelünk, arra, hogy milyen gondolatokat akarunk közölni.

A nyelvészek kivételével nem sokat foglalkozunk a szavak eredetével, jelentésével. Pedig minden szónak személyre szabott jelentése van. Minden szó mögött ott rejtőzik a beszélő,- egész világával, élményeivel, tapasztalataival, értékrendjével.

A szavakba öntött gondolatok csak részben fejezik ki a beszélő tapasztalatát, élményvilágát. A felszín alatt, a mélyben lappang a teljes emberi tapasztalás, amely minden esetben sokkal gazdagabb a kimondott szavaknál. Így előfordulhat, hogy úgy véljük értjük a másikat, és az, hogy teljesen másra gondolt, csak akkor derül ki, amikor bővebben, részletesebben fejti ki mondanivalóját.

Ugyanakkor nyelvünk nemcsak eszközül szolgál, hogy megjelenítse és továbbadja tapasztalatainkat, hanem néha helyettesítheti is az élmény “valódi” megtapasztalását. Maguk a szavak alakíthatják, módosíthatják érzékelésünket. Ezért a nyelvnek igen komoly szerepe van a változás előidézésében, legyen az pozitív, vagy negatív.

Gondold csak el, hogy pusztán a megfelelő szavakkal gondolatokat, érzéseket kelthetsz egy nőben!

A körülöttünk lévő világot teljes lényünkkel érzékeljük: látunk, hallunk, tapintunk, érezzük az illatokat, ízeket. A külvilágból jövő ingereket, adott esetben a beszédet, valamennyi észlelési csatornán keresztül fogadjuk és dolgozzuk fel. Általában úgy érzékeljük, hogy sokkal könnyebb azokra az emberekre figyelni, akik hasonló kifejezéseket használnak, hasonló megjelenítő rendszerben gondolkodnak, akár hasonló tempóban beszélnek, mint mi. Még a szavak és mondatok közti szünet is számít, nem beszélve a hangsúlyról.

Feltűnt-e már, hogy vannak szavak, amelyeket kiemelten hangsúlyosan ejtünk? Vajon mire jó az, ha észrevesszük a beszélő által különös gonddal kiejtett, eltérően hangsúlyozott vagy akár más hangszínnel mondott szavakat?

Ha tudatosan figyelünk arra, hogy ki milyen szavakat vagy mondatrészeket emel ki, nagyon rövid idő alatt felfedezhetjük, hogy mi a fontos az illető számára az adott témakörben. Nemcsak a hétköznapi, az üzleti életben, hanem a nőkkel való kommunikációban is felbecsülhetetlen jelentősége van annak, hogy ki melyik szóra helyezi a hangsúlyt.

Ha figyelembe vesszük, hogy a mondanivalót hordozó szavak tükrözik a beszélő világát, beleértve értékrendjét, akkor megértjük, hogy bizonyos szavak kiemelése, akár annak kézmozdulatokkal való alátámasztása egyáltalán nem tudatos folyamat eredménye. Valahogy úgy működünk, ha valami igazán fontos számunkra, megtaláljuk a módját, hogy beszédünkben is hangot adjunk neki.

Ha hegyezzük fülünket és meghalljuk a kiemelt szavakat, nem kell mást tennünk, mint visszaadni, megismételni azokat, azaz felhasználni a további beszélgetésben, tárgyalásban. Ez az egyszerű technika, amikor “ellopjuk” a másik kifejezéseit, szavait, megváltoztatja a kommunikáció minőségét. Amellett, hogy a másik személy úgy érzi, hogy valóban figyelünk rá, egyre szimpatikusabbá válunk számára, mert úgy érzi, hogy végre valaki megérti őt. Pedig nem történt semmi más, mint az általa fontosnak tartott, kiemelten hangsúlyozott szavakat átvettük, beillesztettük beszédünkbe.

Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, de az emberek többsége azt sem veszi észre, ha szó szerint megismételjük a kijelentéseit. Szembesülnek gondolataikkal, néha még ki is javítják azokat. Természetesen a papagáj módjára való ismételgetés adott esetben még sértő is lehet. Célravezető, ha mindig a kapcsolatnak és helyzetnek megfelelő tisztelettel és tapintattal használjuk ezt a módszert. Mire lehet hasznos ez az egyszerű és könnyen elsajátítható módszer? Arra biztos, hogy kommunikációnk érdekesebb lesz, hiszen nemcsak az esetenként unalmas tartalomra figyelünk, hanem rövid időn belül sok hasznos információt tudhatunk meg a beszélőről.

Minél jobban felismerjük a szavak erejét, egyre tudatosabban tudjuk alakítani kommunikációnkat. Nemcsak a másik személyt tudjuk szóhasználatából és gesztusaiból jobban megérteni, hanem saját verbális és nonverbális kommunikációnkat is. Érdemes kísérletezni és megtapasztalni, hogy milyen hatást váltunk ki másokból. Amennyire az egyedi szóhasználat tükrözi használója gondolkodásmódját, egyéniségét, úgy igaz az is, hogy bizonyos szavak hasonló hatást váltanak ki. Álljon itt egy egyszerű példa a DE szócska használatáról.

Figyeljük meg, hogy milyen érzés lenne a következő mondatokat hallani a főnökünktől!
- Nem tartottad a határidőt, de kiváló a jelentésed.
- Kiváló a jelentésed, de nem tartottad a határidőt.
- Melyik mondat hallatán érezzük jobban magunkat?

A de szócska az a „varázsvessző”, amely egy suhintással akár el is tüntetheti a mondatban az előtte álló gondolatot, vagy jelentőségét erősen csökkenti. Ha ez volt a szándékunk, akkor érdemes használni, de ha nem, akkor mit tegyünk? Néhány javaslat, – mindenki válasszon saját szájíze szerint: ugyanakkor, ezzel együtt, emellett, miközben, mindazonáltal, bár, és stb. A fenti egyszerű módszereket bárki könnyen, rövid időn belül el tudja sajátítani és ezzel jelentősen javíthatja kommunikációját.

A másik nyelvén beszélni

Egy példával mutatom be, hogyan tudunk a beszélő szóhasználatából következtetni arra, hogy éppen képekben, hangokban vagy érzésekben gondolkodik.

Négy embert kérdeztek meg arról, hogyan tetszett a film?
- Kitűnő. Ragyogó színészek. Látványos, néha elképesztő jelenetek.
- Bomba jó. Fülbemászó zene. Polgárpukkasztó mondanivaló.
- Lenyűgöző. Kiváló szereposztás. Magával ragadó események. Lélegzetelállító fordulatok.
- Értékes gondolatok. Kompetens rendező. Figyelemre méltó karakterek.

Vajon ugyanazt a filmet nézték?

Beszélgetés eltérő megjelenítő rendszerben:

Orvos: Jó napot kívánok. Hogy vagyunk, hogy vagyunk?
Páciens: Jó napot doktornő, látom új frizurája van, milyen jól áll önnek ez az új hajszín.
Orvos: Foglaljon helyet. Mondja el a tapasztalatait az új gyógyszerről!
Páciens: Nem látok különbséget a régi és az új között. Nincs látványos javulás. Néha talán még sötétebben látom a világot.
Orvos: Ne beszéljen! A többi páciensem arról számol be, hogy hallatlanul nagy a különbség. Az egyik betegem azt mondta, ha zongorázni tudná a különbséget, akkor ő lenne Ránki Dezső. Mit szól maga ehhez?
Páciens: Nem tudom. Pedig naplót is vezetek. Összehasonlítottam a korábbiakkal és úgy látom, hogy nem szembeötlő a javulás, sőt alig észrevehető. Akarja látni, elhoztam, szívesen megmutatom, még grafikonnal is ábrázoltam.
Orvos: A jövő héten meghallgatok egy előadást az új gyógyszerről. Szedje még egy hétig, és ha nem használ, akkor megbeszéljük, hogyan tovább.

A beszélgetés után:

Páciens: Nem értem én ezt az orvost, mindig csak előadásokat látogat, vethetne egy pillantást a vérképemre, meg rám is.

Orvos: Nem értem ezt a beteget, mintha nem hallaná, amit mondok. Süket füleknek beszélek!

Beszélgetés azonos megjelenítő rendszerben:

Orvos: Jó napot kívánok Kovács úr! Hogy érzi magát?
Páciens: Jó napot doktor úr, talán egy kicsit jobban vagyok.
Orvos: Foglaljon helyet itt, mert ez a szék kényelmesebb. Mit tapasztalt az új gyógyszerről? Ossza meg velem, kérem.
Páciens: Nincs érzékelhető különbség a régi és az új között. Nincs egetverő javulás. Néha talán még nyomottabb a hangulatom.
Orvos: Meglepő. A többi páciensem, aki szedi nagy különbséget észlelt. Az egyik betegem úszik a boldogságban, amióta ezt szedi. Nagyon szeretne meggyógyulni.
Páciens: A múlt alkalom óta mérem és összhasonlítom az eredményeket. Lassú a javulás. Mit tehetek még, hogy jobban hasson a gyógyszer?
Orvos: Még egy hétig szedje, aztán majd kitaláljuk, hogyan tovább. Addig még elmegyek egy tapasztalatcserére.

A beszélgetés után:

Páciens: Nagyon szeretem ezt az orvost, mindig nyitott az újra és úgy érzem, hogy partnerként kezel.
Orvos: Kedvelem ezt a beteget. Mindig együttműködő. Meg is fog gyógyulni.

Kommunikációs típusok

Ez a modell kizárólag általánosítás. Mindig saját megfigyelésedre támaszkodj!

Vizuális – Beszédében gyakran használ a látásra, a külső, belső képek minőségére utaló szavakat. “Színesen” beszél. Elsősorban az arcra, a szemkontaktusra figyel. Fontos számára, hogy jól lásson. Szereti a teret maga körül. Hasznos kellő távolságot tartani, hogy megfelelő rálátása legyen az eseményekre. Fejtartása emelt, az álla általában egy kicsit előretolt. Nyaka egyenes, válla feszes, járása kicsit merev. Általában sovány, szikár, néha magas, válla keskeny, szája vékony esetleg szoros. Mellkasa felső részén lélegzik. A külső, belső képek miatt szeme gyakran fent mozog. Hangja gyakran erős, éles, gyorsan beszél. Kézmozgása általában deréktól felfelé és a testtől kifelé mutat. Gyakran mutogatnak, főként másokra. Ruházkodása merev, konzervatív (jól szabott). Szögletes szabások, keményebb anyagok.

Kinesztetikus – Beszédében gyakran használ érzésekkel, mozgással kapcsolatos kifejezéseket. Általában egy kicsit előrehajol, lefelé néz, kézmozdulatai puhák és inkább maga felé mutat, főként lent hangsúlyosak. Testalkata inkább gömbölyű, válla kerek, széles. Szája puha, vastag. A tüdő alsó részén vagy hasból lélegzik. Hangja mélyebb, beszéde lassúbb, halkabb. Több szünetet tart, hogy megérezze milyen hatással volt, amit mondott. Ezért szeret közelebb menni a másik emberhez. A megértésben az érzései dominálnak, úgy szeret helyezkedni, hogy esetleg megérinthesse azt, akivel beszélget. Közel akar lenni, hogy jó kapcsolatot teremtsen. Jobban szereti a finomabb, puhább szöveteket, a kényelmesebb szabásokat.

Auditiv – Beszédében gyakran használ hallással kapcsolatos szavakat és egyébként is, szeret sokat beszélni. Szinte állandó belső párbeszéde. Dallamosan beszél, jól tudja változtatni a hangját. A hangokra figyel, nincs szüksége szemkontaktusra, akkor is hall és mindent megjegyez, ha félrenéz vagy pakolgat közben. Fejét gyakran billegeti, vagy valamelyik oldalra hajtja. (telefonpozíció) Hasznos a hangjához igazodni, és különböző hangon beszélni vele. Gyakrabban vékony alkatú, és lehet bármilyen. Gyakran áll keresztezett lábbal és karral. Teljesebb tüdővel lélegzik, mint a vizuális és válla is szélesebb. Szemmozgás vízszintesen és gyakran balra le. Mozgása lazább, mint a vizuálisé és merevebb, mint a kinesztetikusé.

Digitális – Beszédében gyakran használ semleges szavakat, amelyről a megjelenítő rendszerre nem lehet következtetni (számok, statisztikák, logikai fejtegetések). Hangja monoton, folyamatosan, szinte lélegzetvétel nélkül beszél. Légzése a vizuálishoz hasonlít, nehezen észrevehető. Az egész típus a nyelvre, a beszédre épül. Miután a nyelvet később tanuljuk meg, mint az érzékszerveken keresztüli érzékelést, előfordul, hogy ez a típus valamilyen környezeti hatásra válaszként alakult ki, válaszként egy olyan eseményre, amely nem volt kellemes. Sem a képi, sem a fizikai kontaktusra nincs szüksége. Messze elnéz a fejünk felett, ha beszélünk vele. Fontos számára, hogy mindig a megfelelő szavakat (szuper logikus) használja, a „fejébe száll” és csak onnan beszél (fejhang) és nem is érzi a testét, az űrt szavakkal tölti ki (sokat beszél). Hasznos lehet megérinteni őket és emlékeztetni rá, hogy van testük is. Testtartás egyenes, fej fent, szemek a távolban, kar a test előtt keresztben vagy tenyerek összeérintve, kifelé mutatnak. Szemmozgás főként középen, és fent.

Alkalmazás

1. A kezdeti beszélgetésben figyeld a lányt!
2. Mérd fel, hogy melyik kommunikációs típusba tartozik!
3. A továbbiakban a megadott kommunikációs típus “nyelvét” használd!

forrás: szintisztanlp.hu

Nagyjából arról van szó a kulcsszavak alkalmazása esetén, hogy ugyanazt mondod neki vissza, ami az ő szájáról elhangzottak, egy kicsit más csomagolásban de a saját “kulcsszavaival”. A dolog eléggé működőképes lehet, hisz egy lánynak fontos, hogy a partnere mennyire gondolkozik hozzá hasonlóan. Azzal azonban vigyázni kell, hogy a Tőled túlságosan távol álló szavakat ne használd, mert azt észreveszi egy idő után. Csak azokat, amiktől nem idegengedsz.

Azt sose felejtsd el, hogy nehogy annyira koncentrálj az egyes szavakra, hogy a végén ne tudd, hogy összességében miről beszélt. Ha visszakérdez és tanácstalanul állsz majd ott, akkor az nagyon rosszul fogja kivenni magát, akkor oda minden kulcsszó. Igyekezd a lehetőségeidhez képest megosztani a figyelmed és nem belefelejtkezni csak a szavak figyelésébe. Azonban ha jól alkalmazod sokat elérhetsz a kinézett hölgynél.

Ha nem tudsz semmilyen témát feldobni beszélgetés közben, bármit is teszel, ne szegd meg a 3 másodpercet. Döntsd el, mit akarsz tenni, még ha nincs is ötleted, 3 másodpercen belül. Ha ezt betartod, észre fogja a lány venni, és ezt a spontaneitás jeleként fogja értékelni.

Ha viszont vársz vagy tétovázol, és csak utána szólítod meg, érezhetően rosszabb pozícióból indulsz nála. Ha három másodpercen belül megszólítod, akkor kénytelen észrevenni, akár akarja, akár nem – egyfajta változást hozol ezzel az eddig mozdulatlan környezetbe. De vigyázz arra, hogy ne csak úgy a semmiből kerülj elő: még a végén riadót fúj. Ki tudja, mióta vagy a nyomában és bámulod kidülledt szemekkel – gondolja ő. Egy ilyen szituációt tehát azzal tudod elkerülni, ha alkalmazod a jól bevált 3MP szabályt. Azonkívül, hogy értékeli majd a spontaneitásodat, nem lesz időd tenyérizzadásra, dadogásra, bukdácsolásra – szóval azon tünetek produkálására, amellyel egy ÁFF (Átlagosan Frusztrált Fickó) általában rendelkezik.

A 3MP persze nem egy abszolút érvényű szabály. Onnan számít, amikor megpillantottad őt ÉS készen álltál arra, hogy megszólítsd. Előfordulhat ugyanis, hogy valami miatt nem vetted észre, így nem is próbáltad megszólítani. El lehettél foglalva valamivel, netán – jobbik esetben – valakivel. De abban a pillanatban, ahogy minden készen áll: mozgás – ketyeg az óra!”