<

Ellenállni nehéz és lehetetlen?

Mire gondolok a cikkben? Csajozási tanácsokat próbálok itt osztogatni az oldalon vagy legalábbis érdekességeket közzétenni. Mi kell a csajozáshoz? Kell egy pasi.. és kell egy lány.. na meg a bátorság az egyik fél részéről a kezdeményezéshez. 😉 Mikor bonyolultabb ez a helyzet? Két szingli életében ez a dolog egy szükséges kellemes, az embernek kapcsolatai, viszonyai vannak. Mi van abban az esetben, hogyha a történetben szereplők közül valaki nem szingli, azaz már párkapcsolatban él? Az oldalon már írtam arról a helyzetről, hogyha a lány, akit kiszemeltél már kapcsolatban van, ez a cikk volt az “Ő már kapcsolatban él”. Most szeretném leírni mi van akkor, hogyha Te magad élsz kapcsolatban, de ellenállhatatlan vágyat érzel valaki más iránt… Sok ilyen levelet kapok Tőletek, ezért született a cikk.
Ez egy elég vicces helyzet, gondolhatnánk magunkban, hiszen ha már egyszer párkapcsolatban vagyok, mi a francért vágynék én másra? Hiszen ezért is vagyok párkapcsolatban… Sajnos az élet nem ilyen egyszerű. Sok minden van a való világban (itt most nem a hasonló nevű Tv showra gondolok..), a valóság sokszor érdekes helyzeteket szül. Nem mindig olyanokat, amilyeneket szeretnénk.

Előfordul, hogy valaki párkapcsolatban él, de megkíván mást, megtetszik neki egy harmadik személy, ez a legjobb kapcsolatban is előfordul egy idő után. Mi van akkor, hogyha ez a vágy túl erős vagy akár erősebb, mint a partner iránt érzett érzelmek. Röviden fogalmazva baj. Hol a baj? A szerelem, a szeretet elmúlt.. nincs már meg az összetartó erő a párkapcsolatban és az ember másra vágyik. Elkezdtél erősen vágyni egy másik nőre és ez nem puszta testi fellángolás? Úgy érzed, hogy akivel együtt élsz többé már nem az, akire vágynál egy életen át? Ilyenkor mit tehet vagy inkább mit tesz a férfiember? Szerintem legtöbbjük az egyszerűbb utat választja, titkos kapcsolatba kezd, főleg akkor, hogyha a jelenlegi kapcsolat már igen komolyra fordult, esetleg már házasság vagy gyerek is van. Van-e ennek értelme? Mit kockáztat így az ember? A becsületét… Nem érdemes titokban csalni a párunkat, akkor sem, hogyha úgy érezzük ellenállni  nehéz. Azt tudtad, hogy nehéz, de nem lehetetlen?

Jogos a kérdés hát mit akkor tehet ilyenkor az ember?  Szerintem két út járható. A két út közül pedig mérlegelés után szabad választani. Mérlegelni kell a jelenlegi kapcsolatot, mit adhat még, eddig mit adott. Milyen közös szálak vannak, mik a tervek, mennyi az öröm és mennyi a bánat a kapcsolatban. Napi szinten boldogok vagyunk-e vagy már végleg elhagyott minket ez a felemelő érzés.

Ha azt érezzük itt még nincs minden veszve, ha csak egy kicsit is látjuk ennek a dolognak a jóra fordulását, akkor ne kockáztassunk! Lehet, úgy tűnik, nem vagy képes ellenállni a harmadik félnek, túl kívánatos az a lány… de hidd el nekem, ellent tudsz állni! Az ember sok pénzt szeretne, mégsem rabol bankot… ellen áll. Itt nagy különbség van, hogy ellent tud-e valaki állni vagy ellent akar-e állni. Egy ilyen esetben csupán arról van szó, hogy ellenállni nehéz, de igazából nem lehetetlen.

A baj akkor van, hogyha a mérlegelés után arra jutunk, hogy a régi kapcsolat végleg eltemetve, annak már értelme nincsen. Ilyenkor nem szabad titkos viszonyokban keresni az örömet! Bátornak kell lenni, akkor is, ha nehéz és kilépni abból, ami rossz. Minél tovább halogatjuk ezt a dolgot, ez annál nehezebb lesz és annál súlyosabb következményeket von maga után. Ha megtesszük a lépést és őszintén vágyunk egy harmadikra.. talán az életünk is olyan lesz, amilyet mi szeretnénk. A mérlegelés azonban nagyon fontos. Őszintén, érzelmileg és nem csak a puszta vágyak alapján…

Egy hozzászólás ehhez “Ellenállni nehéz és lehetetlen?

  1. Érdekes írás és eszembe jutott néhány gondolat. A “tulajdonképpen megvagyunk” már ok a maradásra? Szerintem nem kell feltétlenül ajtócsapkodás ahhoz, hogy az ember azt érezze, hogy a kapcsolat amiben van, már nem elégíti ki…egyszerűen csak azt veszi észre, hogy sok szálon már nem ahhoz kötődik, akivel él. DE! “tulajdonképpen megvagyunk”, nem veszekszünk, néha még esetleg össze is bújunk, sőt esetenként még szórakozunk is együtt.
    Hol az a határvonal, amitől vagy ameddig azt mondjuk megyünk, vagy maradunk? Nyilván ez mindenkinél más. Van akinek a nyugalom (nem cseszeget, azt csinálok amit akarok), már boldogság, van aki pedig igenis vágyik arra, hogy szeressen és viszontszeressék szerelemből és nem “barátságból”. Van aki éppen akkor döbben rá, hogy a jelenlegi kapcsolat amiben él nem elég, amikor megismer valaki mást és rájön, hogy mennyire hiányzott neki valami, valami amiről eddig talán nem is tudott…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.